Öt polgármester jött össze a környékről a Borteraszon. Itt van a hegybíró, nyolc környékbeli boros gazda a Csopaki Kódex Egyesülettől, meg egy államtitkár helyettes.
A közös téma a Füred és Almádi közötti öt község – a csopaki borvidék – megmaradt szőlőinek, összesen kevesebb, mint 300 hektár szőlőnek a megőrzése. Valamikor ennek a többszöröse volt errefelé, csupa első osztályú terület, nagy borok termőhelye. Teljes az egység: nincs hova hátrálni! A szőlő errefelé nemcsak megélhetés, de a tóval és a dombokkal azonos rangú arculati eleme is ezeknek a nagyon élhető és barátságos községeknek.
A polgármesterek megosztják egymással a tapasztalataikat: Csopakét és Paloznakét, amelyek először hoztak intézkedéseket a megmaradt szőlők védelmére. Beszámolnak a több tucat perről, amelyben helyt kell állniuk a makacsul ellenálló, a területben csak spekulációs lehetőséget látó, zömmel távol élő tulajdonosokkal szemben. A hatóságok, a Földhivatal vagy a Kormányhivatal packázásairól, amellyel akadályozzák a munkájukat. A zártkertekre vonatkozó súlyos károkat előidéző rendeletekről, amelyek puccsszerű bevezetéséről velük nem egyeztettek. A hegybíró tapasztalatai megerősítik a polgármesterekéit. A gazdák rémtörténeteket mesélnek műveletlenül hagyott, betegségeket terjesztő szőlőkről, tulajdonosaik teljes érdektelenségéről. A fiatal államtitkár, aki a következő, a termékleírásról folytatandó napirend megbeszélésre érkezett, folyamatosan jegyzetel. Talán találnak összhangot és megoldást. Jó lenne, ha legalább az állami hivatalok nem a túloldalon állnának. Jelenleg úgy tűnik, a különböző hatóságok szőlő- és tájvédő előírásainak elkerülhetetlen eredménye a szőlő eltűnése.
Az első napirendi pontot a polgármesterek azzal zárják, hogy egységesen lépnek fel a szőlők, a táj, meg az itt élő emberek érdekeinek védelmében. Próbaként a legelhanyagoltabb szőlőterületek egyikén, a sok tulajdonos kezén lévő 4-5 hektáros, Alsóörs és Lovas között fekvő tábla tulajdonosait ráveszik, hogy a büntetések befizetése helyett álljanak össze és adják bérbe a területet, hogy egy környékbeli, erre vállalkozó gazda a betelepítésére és hosszú távú művelésére vállalkozhasson. Fontos lenne, hogy az ilyen módon megmentett területek újratelepítéséhez álljon elkülönített módon rendelkezésre az EU évi sok milliárdos újratelepítési támogatásából egy elérhető keret.
Összefogással és a rendelkezésre álló EU források töredékével meg lehetne menteni a balatoni arculat számára legfontosabb területeket.
A polgármesterek távozása után a jelen lévő gazdák, a hegybíró és az államtitkár megtárgyalták a Csopaki bor termékleírását. A jövőben már csak a „Csopaki” nevet vagy a kiemelt dűlők nevét viselő, legalább 85%-ban olaszrizlinget és max. 15% furmintot (ahogyan errefelé hívták: „szigetit”) tartalmazó boraik termelésének környezetvédelmi, feldolgozási szabályai az országban egyedülállóan szigorúak. A szőlő és a bor termelési feltételeit maguk a termelők ellenőrzik minden fázisban és európai hírű külső szakértők tesztelik a kész borokat.
Abban hiszünk, hogy a „Csopaki”-nak van jövője.
Figula Misi Balatonfüredről a múlt héten négy pontos javaslatot írt a helyzet gyökeres javítása érdekében. Javaslatait támogatja a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa. A jövő héten a badacsonyi Laposa Bencével, a Balatoni Kör elnökével együtt Budapesten jogi szakértőkkel konzultálunk. Nem csak Csopak környékén érett meg a helyzet a cselekvésre!