Részlet az eszakipart.hu cikkéből: “Gyakorlatilag mi megtartottuk az összes emberünket, dolgoznak a szőlőben ebben a pillanatban is – számolt be Jásdi István, a Jásdi Pince tulajdonosa és vezetője. Volt, akinek haza kellett utaznia, hogy a lakóhelyén lehessen a járvány idején, de mindenki visszajön, mindenkinek megvan a helye nálunk. Persze most alapfizetést tudunk fizetni, de ahhoz képest, hogy az országban sokan szélnek eresztették az alkalmazottakat, a mi munkatárasaink értik, hogy ez mit jelent.

A szőlőben minden szezonális munkával készen vagyunk, kis szárazság van ugyan, de a gyökérzet mélyre lenyúl, így ez a szőlőinket még nem érinti. Szerencsés vagy szerencsétlen módon decemberben túljutottunk néhány olyan beruházáson, amely időszerűvé vált; megújítottuk a borhűtő-rendszert, traktort vettünk, új prést vásároltunk. Természetesen pályáztunk is ezekre a beszerzésekre még 2018-ban – az már nem olyan természetes, hogy erre a mai napig erre nem válaszolt senki…

A 2019-es évjárat nálunk zseniálisan sikerült, elkezdtük palackozni, megvettünk minden olyan anyagot, ami a következő 8 hónap szállításaihoz szükséges lehet. Folyamatosan palackozunk rossz időben, amikor nem lehet a szőlőben dolgozni. A vinotéka is elérthető, a borterasz is – de miután beülni nem lehet sehova, csak elvitelre lehet kérni. Aktívan vállalkozunk most is, kitaláltuk/meghirdettük a palackposta kezdeményezést, ez zajlik azóta is.

Személyes büszkeségünk volt, hogy elsősorban a gasztronómiába szállítottunk. A most kieső gasztronómia-forgalmat nem lehet pótolni kiszállítással. Két hete leültünk az összes kollégával és megbeszéltük, hogy mi az a minimális forgalom, amivel fenn lehet tartani magunkat, és a munkahelyeket, meg azt is egyenként, hogy kinek mit kell tennie azért, hogy ez így legyen.

Kicsit speciális a helyzetünk, mert Marival mindketten hetvenen túl vagyunk, így „távirányítással” irányítjuk a munkát, működtetjük a gazdaságot, ami nem olyan bonyolult, mert a teraszról mindenkivel egyszerűen tudunk beszélni.

Körülöttünk még mindig van egy darab működő Magyarország, de azt látni kell, hogy ennek a tartalékai végesek. Napi kapcsolatban vagyok a szakma képviselőivel – most szerveztem a húsvéti egészségügyi köszönő-akciót (31 termelő 31 egészségügyi intézménynek juttat el összesen 13,000 palack bort köszönetképpen a munkájukért).

Sokakkal beszélünk – a Szepsy, Bussay, Frittmann, Gere Attila, Figula pincék és birtokok gazdáival, és a helyzet mindenütt drámai. Ami optimizmusra ad okot az az, hogy vannak, akik hozzánk hasonlóan a tartalékaikat felélve működőképesen akarják tartani a borászatot, amíg újraindul az élet.

Az export nálunk mindig csak kiegészítő tevékenység volt – Pozsonyba, Bécsbe, Lengyelországba szállítottunk ki, de nem meghatározó mennyiségben. Akik korábban szállítottak külföldre, azok most mind leálltak az exporttal – decemberben Kína, most legutóbb az Egyesült Államok zárt be. A magyar bor minőségi szegmenseiben az export a helyben vásárló külföldi turistákat is jelentette – ilyen pillanatnyilag nincs.

A borászoknál nem beszélhetünk különleges helyzetről, a mi válságunk a társadalom válsága. Most több korábban előforduló esemény együttes jelenségei figyelhetők meg. A gazdaság úgy leállt sok helyen, mint amikor átvonult a front – ilyen lefagyás háborús időben tapasztalható bizonyos szegmensekben. Csakhogy a jelenlegi válság úgy megy körbe a világon, hogy mire ez a mostani véget érne mondjuk Kaliforniában, addigra lehet, hogy kezdődik egy következő Kínában – nincsen olyan térség, amelyet megkímélnek az események. És félek, hogy ez nem az utolsó vírus volt, ami megjelent a világban. A turizmus befagyott, ami ágazat esetleg még működik, ott meg a piac szűkült be. Ugyancsak a háború óta nem volt olyan alkalom, amely ennyire újragondolásra késztetné az emberiséget – bár nyilván ezt senki nem így képzelte el.

Arra számítunk, hogy aminek értelme van, értelmes emberi tevékenység, az újra fog indulni.A szállításnak és ellátásnak a kisebb körei tartósan megmaradnak. Továbbá annak a generációnak – az unokáinknak – akik teljesen céltalanul élték az életüket, mert mindent megkaptak, semmiért nem kellett dolgozniuk, most újra céljaik lesznek.

A járvány sok új gondolkodást és tevékenységet indíthat el, ami feladatot ad a következő generációnak, és ez sokkal jobb, mintha csak a fogyasztásra koncentrálnának. És bár minden bizonnyal megerősödnek a közelebbi körök földrajzi és emberi értelemben is – a szellemi nyitottságunkat az egész világra meg kell tartani.”

A teljes cikk itt olvasható: http://eszakipart.hu/az-egesz-uzleti-modellt-ujra-kell-gondolni-eszaki-parti-korkep-boraszokkal-ii