A Vörösparton a patak mellett Kékfrankost telepítünk. A három  hektáros területen egykor állott két római villa régóta ismert a régészek előtt. Már többször átkutatták a Veszprémi Múzeum régészei és amíg parlagon állt rendszeresen jártak erre a fémdetektoros kincskeresők. A régészek pontosan ismerik a pataktól a házig vezető vízvezeték nyomvonalát is és kincskeresők már régen lemondtak arról, hogy itt találják meg a második Seuso kincset. A telepítés előtt Gézuék rendesen megforgatták a talajt. Ilyenkor azért a felszínre kerül egy csomó régészetileg értéktelennek tartott tetőcserép és faragott kő.

A II. és III. században itt letelepedett obsitos légiósok hozzánk hasonlóan szőlőt művelhettek és a villa tornácáról ráláttak a Pelso keleti medencéjére és a félszigetre, ahol még sokáig nem épült fel az Apátság. A tornác vörös köből faragott ion oszlopának most kiforgatott töredéke pontosan olyan, mint a csopaki ház 1500 évvel később, Szentirmay József tervezte tornácának oszlopai. A malomkő egy kézimalomhoz tartozhatott. Itt lakunk.