Tizedszer jöttünk össze pénteken este Csopakon Olaszrizling termelők. Ha kicsit nyugatosabbak lennénk, hívhatnánk ezeket az alkalmakat „workshop”-nak, mi azonban egyszerűen beszélgetünk, kóstolgatunk és vacsorázunk. Saját pénzünkön. Tíz év alatt így is messzire jutottunk.

Az első években alig összehasonlítható borokat mutattunk egymásnak. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy ez  „egység a sokszínűségben”. Inkább csak káosz volt. Senkinek fogalma nem volt arról, hogy mit is értsen azon, hogy „balatoni bor” , „Szent György- hegyi”, „Csopaki”, „Somlói” vagy éppen „Badacsonyi”

Mostanra sok minden letisztult. Mindenki saját magával versenyez, hogy visszataláljon az origohoz. Huszonhét hibátlan, kifejező bor. Egyéniségek. Mindannyian sokat kóstolunk otthon és idegenben, borversenyeken és vacsorákon. Nem gondoljuk, hogy csak a kiváló évjárat miatt érkeznek poharunkba sorban az izgalmas, termőhelyi karakteres tételek. Tanultunk egymástól, hatottunk egymásra és már nem gondoljuk, hogy a legvastagabb, legalkoholosabb borok a legjobbak. Nem saját magunkat, nálunk régebben itt lévőt, a termőhelyet akarjuk kifejezni.

Ha igaz, rövidesen az állami szabályozás is visszatalál a buta, semmit sem jelentő rövidítésektől a történelmi, egyúttal világszerte érthető bor kategóriákhoz. A jó ivású, könnyed és tiszta ízű „Balatoni”-hoz, a tűzköves „somlói”-hoz, a „füredi”-hez vagy a „dörgicsei”-hez. Az ínyencek a hegyeken belül is kereshetik a különleges, egyedi zamatokat hordozó dűlős borokat: a „Száká”-t, a „Lőczedombi”-t  vagy a „Kántor-tag”-ot.

Szombaton délután aztán a huszonhét borosgazda ellenőrizhette, hogy csak tömeghipnózis áldozatai voltak előző este, csak egymás lelkesedése vette el a tárgyszerű értékelés képességét vagy hasonlóan érez a százegynéhány borértő fogyasztó, aki hetekkel korábban egy nap alatt  szétkapkodta a hagyományos sétáló kóstoló jegyeit. Huszonhét termelő borász állt két-két bora mögött és mivel a rendezvény nem esett a  boros mega-kóstolók hibájába, a páratlan balatoni panoráma hátterével volt hely, volt idő beszélgetni és értékelni.

Ez lehetett az elmúlt évtizedek legszínvonalasabb fehérbor kóstolója széles e hazában. Most már nemcsak, hogy van hova, de van honnét továbblépnünk.