Három szabályhoz tartjuk magukat

Az első szabály: egymásról rosszat nem mondunk, nem terjesztünk, más baján nem örvendünk.

Nehéz megszokni, hiszen olyan jól esik megsúgni mindenkinek, akit érdekel, meg annak is, akit nem, hogy a szomszédnak nem igaziak a borai, mert acéltartályban erjedtek, mert ként tett bele vagy a szőlőben idén hétszer permetezett. Vagy éppen azt, hogy a hordói dohosak, a borai ecetesek, a pincéjében bokáig áll a kosz. Aztán a vendégek valahogyan elmaradnak innen is, onnan is.

A működő borvidékek első leckéje, hogy a legjobb természetesen én vagyok, utánam azonban rögtön a szomszéd jön. Rosszat a távolabbiakról sem mondunk. Nem kell a rosszat jónak mondani. Ez hitelességi kérdés. Meg kell azonban találni a távolabbi borvidékek szépségeit, az ottani kollegák közül is ki kell emelni azokat, akiknek a munkáját, borait sokra tartjuk. Akikét nem, azokról nem kell beszélni. Elvégre mindenkit nem is kell ismernünk.

Kis ország ez ahhoz, hogy a másokra szórt vádak ne a saját fejünkre hulljanak vissza.

A második szabály: a rend a szőlőben, pincében, borpiacon közös érdek; ezért jogszabálykövetőek vagyunk.

Persze, mi kurucok harcolunk az állam, a bürokrácia, a ránk kényszerített szabályok ellen. Rendben is van, hogy együtt lépünk fel a rossz szabályok, ártó rendelkezések, buta és rosszindulatú hivatalnokok ellen.

Ha azonban a harcot megvívtuk, kiállunk a közösen elért rend betartatásáért és magunk legelső sorban betartjuk azokat. A rendetlenség a hegyen, a pincékben és a piacon a közénk nem tartozó, velünk nemtelen eszközökkel versenyző vállalkozások kedvenc terepe.

Mi ezen a pályán csak veszíthetünk.

A harmadik szabály: soha nem fogunk mindent tudni a szőlőről és a borról. Szőlész-borász nem hagyhatja abba a tanulást.

Aki úgy képzeli felért a csúcsra, ott hagyja abba! Ebben a számtalan változós világban minden tudományos támogatásra, a világban élő minden kollega ismereteire, tudására szükségünk lehet. Így van ez még az kiforrott stílusú borvidékeken is, ahol több tucat generáció tapasztalataival, tudásával egymásra építkezhetett. Hát még nálunk, ahol a generációk az ország zaklatott történelme miatt csak töredékesen adhatták át egymásnak tapasztalataikat! Mi az (újra-) alapító nemzedékek szép szabadságával rendelkezünk. Aki tőlünk fogja átvenni, több tudással és kevesebb szabadsággal fog rendelkezni.

Generációk sora számára hagyunk megoldandó feladatokat, tanulni valót.

Negyedik szabály talán nincs is.

Legfeljebb csak annyi, hogy hálásak lehetünk az emberhez méltó életmódért, az idilli tájakért, embert próbáló feladatokért, baráti, munkatársi közösségért, amelyeket a pincekulccsal mindannyian megkaptunk. Ezeket nem vásárolhatja meg a milliárdos pénzügyi befektető a tulajdonjog bejegyzésével. Mindez csak azoké, akik benne élnek, dolgoznak, időnként kínlódnak és minden percüket meghatározzák a szőlő és a bor körüli tennivalók.

A jó hír a kívülállóknak, hogy vannak még elhagyott szőlők, csodálatos termőhelyek, van még hely és feladat újak számára is. Belépő a három szabály.

Jásdi I.